Bemelegíteni kimerészkedtem a hangárból, rövidnaci, póló, és egyből ledermesztett a jéghideg szél. Süvített át a rohadt nagy nyitott placcon. Kb. 7 fok volt, ám a széllel nagyon vágott...
Az első 2 kör, 12,2 km várt rám a maratoni távból.
Első kilóméteren még hangár, kordonok, szokásos szlalomozás át a tömegen. Kiértünk a fedett részről és jöhetett a szembeszél két kilóméteren át. Kiba kemény volt. Kitapasztaltam már magamról, hogy rohadtul szélérzékeny is vagyok sajnos. Olyan szélben, ahol én a futás után már megemlítem, hogy milyen kellemetlen volt, más szinte meg sem érez, néz rám, hogy én miről beszélek. A vízben lesüllyedek mint egy fejsze, az első szellő meg elrepít, most akkor hogy van ez???
Próbáltam nyomni a határon, és pár perc után már nem azon agyaltam, hogy majd a kör visszafelé tartó részén majd duplán gyors leszek, hanem, hogy ott majd végre kicsit könnyebb lesz. Így is lett. A szembeszélben az első körben még 3:40-es kilómétereket toltam de visszafelé sem gyorsultam igazán, inkább a pulzusom ment leheletnyit lejjebb, 180 alá. El is kedvetenített, hogy ennél gyorsabb tempót vártam magamtól, főleg a hátszélben. Legyilkolt ilyen hamar a magas pulzus? Le van ma fojtva a rendszer vagy mi? Meg az járt még a fejemben, hogy kurvára nem fűlik a fogam még egy körhöz...
 |
| váltó terület |
De jött és a szél meg mindenkinek fújt és másokat is megviselt A második kör elején így kezdtem is ellépegetni néhány futó mellett és pont a legnehezebb szakaszon egyikük rám tapadt.
Eszembe jutott Simonyi Balázs írása, a Szélárnyék, taktika vagy sunyulás mert engem eddig nem zavart a dolog. Személy szerint én szélárnyékért soha nem lassítok. Inkább nagyobb utcai versenyeken úgy futok szembeszélben, hogy egyik futóról a másikra haladok előre átfutva a "lyukakon". Amikor beérem a következőt itt veszek egy szusszanást és már lépek is tovább. Ilyen kiélezett szituációba mint most, eddig még nem kerültem.
Itt ebben az erős szembeszélben amikor az abszólút tempó határomon, minden erőmet beleadva küzdök, nem tetszett, hogy ezen valaki nyerészkedni vagy akárcsak átvészelni próbál. Ráadásul a kb. 1000 induló váltóból az első 20-30 között futottam. Egyből pipa lettem na. Először csak finoman megnéztem oldalra jön e velem enyhén irányt váltottam, jött. Ez bizony szélárnyékozás. Jó, hát akkor
RACE HARD OR GO HOME!
Rizikóztam és mindent beleadva próbáltam ellépni. Sikerült. Sorry mate, but, not today!
De már "csak" 3:50 körüli tempóval haladtam. Végre visszafelé kanyarodhattam és innen már nem volt meglepetés, Felgyorsultam 3:40-re de nagyon nem esett jól a téma. Talán tudtam volna még jobban határra tolni magam, de egyszerűen nem tudtam magamra erőltetni, hogy még szarabb érzés legyen közben. Még jó, hogy nem vagyok profi sportoló. :-)
Steffen, a váltó második tagja várt a váltózónában és részemről: Job done!!
Táv 12,2km
Ídő 45:17
Tempó: 3:43
Pulzus: 178
Ettől azért jobbra számítottam. Ezt a tempót hoztam tavasszal félmaraton távon is (ideális körülmények között). Ennyit kivesz a szél az összteljesítményből (még körpályán is)? Érdekes tapasztalat volt.
Volt zuhanyozási lehetőség! Nagyon jól esett és még sorba se kellett állnom igyekezetemnek köszönhetően. :-)
Az ídőeredményem feletti letargiámban végül a piához nyúltam és rövid egymás utánban kettőt is legurítottam a frissítő pultnál kínált alkoholmentes búzasörből! :-) Komolyan, erős akarattal végül csak megkedveltem ezt az Erdinger témát. Never give up! :-D
Mindenki nagyon jó tempót tolt a váltónkban, így az összetett 14. (korosztály 2.) helyet sikerült elcsípnünk 2:40:33-as ídőeredménnyel.
Verseny honlap
Eredmények
 |
| Vízipatkányok |
