A nyár és a blog írás két nehezen össze egyeztethető dolog. Van ezer dolog a sporton kívül is, ráadásul versenyek hétvégéről hétvégére. Lenne ugye miről írni, de hát ezek a fránya körülmények. És bár csak így maradnának. :-) De jön a tél és lesz bőven ídő írni, csak hát miről. Mindent elfelejtek addigra mi is volt nyáron. Ezért most izibe le is írom a nagyját, ha már belekezdtem. :-)
Volt ám itten sok jóféle multisport verseny, azon belül is konkrétan triatlon:
Május 31. A3k Teamtriathlon - csapat triatlon
Június 14. Crosstriathlon Berlin - krossztriatlon
Június 28. Werbellinsee triathlon - középtáv
Július 13. Schorfheide triathlon - krossztriatlon
Augusztus 21. 5i50 Budapest - rövid táv
Szeptember 12. Rostock triatlhon - rövid táv
A lényeg, hogy jó móka volt eddig mindegyik, eredmények is tök jók lettek, szeretek versenyezni. :-)
Második középtávú versenyem amit esetleg érdemes kiemelnem. Sokkal jobban ment mint a tavalyi első Budapesten. Érthető. Jól osztottam be erőmet, nem volt váratlan meghalás vagy meglepetés. Leszámítva természetesen, hogy már a táv felénél minden bajom volt a hátsó fertályammal biciklin. A bringapálya igen szintes volt, de a futás volt igazán brutál. Erdei krossz futás meredek dombokkal tarkítva. Lefelé is nagyon nehezen futhatóak voltak. 7. lettem összetettben a 100 fölötti indulóból. Top tíz, bódottá!
 |
| halálkanyar a váltózónában :) |
De az első negatívum is itt ért. Aznap volt a lányom szülinapja, de megbeszéltük, hogy én elindulok mert ez a legmegoldhatóbb középtávú verseny idén (közel van), és ha van kedvük esetleg utánam jönnek napközben, avagy én sietek haza. Persze jöttek, mindig meglepnek a pálya széléről. Nagyon örültem neki. Ráadásul 3. lettem a korosztályomban. Kitaláltam, hogy majd az eredményhírdetésnél megköszönöm a spíker mikrofonjával, hogy a szülinapján fél napot Papi sportolására áldoz a lányom.
Nem jött össze! Mert pár identitás zavaros köcsög nem futott el az erdőben a fordítóig, lecsaltak a pályából, a versenybíróknak meg túl sokáig tartott az eredménylistákon ezeket korrigálni...(ezt mondjuk nem értem miért.)
 |
| Schorfheide triathlon, váltózóna |
Rá két hétre rendezték az Xterra Schorfheide triathlont, ami idén először Berlin-Brandenburg Krossz Triathlon Bajnokság is volt egyben. Ezt a versenyt vártam nagyon, szerettem volna a lehető legjobb formámban versenyezni. Sikerült is talán, megint 7. lettem összetettben és M35-39-ben Berlin-Brandenburg krossz triatlon bajnoka vagyok, vagy mi. :-)
 |
| terepezés |
A versenyen a bringa pályán feltűnt mennyire megszelidültek a korábbi években oly sok nehézséget okozó meredek emelkedők. Most vagy az erózió végzett jó munkát, vagy én. :-) De a célban valahogy nem voltam jókedvű, nem is tudom miért. Egyfelől talán mert itt egyedül voltam. Eső is elkezdett esni, hirtelen elég rossz ídő lett és én a várakozás alatt elkezdtem fázni, így inkább hagytam a fenébe az egészet és az eredményhírdetés előtt leléptem. Másnap már bosszantott a dolog milyen hülye vagyok, írtam a szövetségnek, akik szerencsére elküldték utánam a medálomat... Ki tudja lesz e még hasonló eredményem az életben. :-)
Azóta csak érzésre sportoltam, sokat tekertem bicajjal melóba, volt közben ugye a rostocki bringás kaland, futva viszont egész júliusban csak 75 kilóméter jött össze. Amiatt is, hogy már hónapok óta eléggé fáj futásokon bal achillesem. Örültem egyáltalán, hogy a triatlon versenyeken ha éreztem is, konkrétan nem hátráltatott. Úgyhogy leginkább szinten tartásban reménykedve futogattam, mint Pesten kiderült ez erre sem volt elég.
Persze ekkor még nem agyaltam az 5i50-en. Örültem, hogy idén is tudok egy jót triatlonozni Magyarországon. Kb. két héttel a verseny előtt regisztráltam. Eredetileg Szálkán középtávot szerettem volna, de az már korábban kiderült, hogy nem tudjuk össze logisztikázni. Így is ki volt centizve. Pénteken 5i50, szombaton vissza Berlinbe, vasárnap lányaimat már vittem is a táborozásba.
De azért amikor már Budapesten voltunk és leesett, hogy a verseny országos bajnokság is egyben azért már csesztette a csőröm, hogy jó lett volna tudatosabban készülni. Főleg a verseny után! Jó nagy verseny, fasza helyszínen, nagyon jól megcsinálva. Azért más volt na mint egy itteni Berlin környéki megyei szintű buli...
Előző héten horvátoknál minden nap úsztam 1500 métert a tengerben. Ez volt a legkövetkezetesebb sportolásom utóbbi ídőben. :-) 28 fokos víz, eszméletlen jó volt. Bicajt szanaszét bontva utaztattam meg, a verseny hetében
hétfőn gurultam egyet, ami nem is tűnt rossznak. A héten még kétszer futottam a Rákos-patak mentén, ez is tök jó volt.
Valami kaját benyeltem viszont ami a gyomrom nem tetszését váltotta ki (Pityukám fasza volt a bográcsos lecsó :-), mert egész csütörtök éjszaka hasfájással ágyban forgolódtam és fél óránként csekkeltem az órát. Vánszorgott az ídő, aludni meg nem tudtam. Hatkor felkeltem. Kamilla tea, háztartási keksz, majd bepakoltam anyukám autójába, azzal mentem a verseny helyszínére, hogy az én kocsimmal később utánam tudjon jönni az egész család.
5i50 Budapest, jöjjön egy teljes élmény beszámoló:
Regisztrációnál elfogadták a német triatlon licenszemet, így nem kellett napit váltani. Köszönöm a nagyon kedves (és helyes :-) hölgy türelmét, eltartott mire emaljeim mélyéről előkerítettem a számát, mert a tagsági nem volt nálam.
Csekinnél összefutottunk
Gáborral. Netről a sportolgatásaink révén már jól ismerjük egymást, sokat cseteltünk is, olyan volt mintha egy régi ismerősömmel találkoztam volna. Jó volt. Jön majd Berlin maratonra is. Csak nem voltam valami beszédes nagy jókedvemben az éjszakai előzmények miatt. Amúgy is nehéz nekem a valódi antiszociális énemet elrejteni, remélem sikerült. :-))
 |
| triatlon királyok! :-)) |
Becsekkeltük a bringákat és én át is öltöztem. Közben kaptunk kihangosítón versenyeligazítást ami jól jött, mert előtte én sem tudtam most akkor hogyan lesz. Tavaly elég bonyi volt, nem értettem hogy akarják ezt eligazítás nélkül megoldani mert az ídőterven sehol nem szerepelt.. A rövidtáv lebonyolítása egyszerűbb volt, a cuccok maradhattak a bicaj mellett. Semmi zsákozás, meg sátorban öltözősdi. Király.
Lementünk a vízhez én becsobbantam melegíteni, mire kijöttem Gábor már sehol, cserébe a lányaim futottak hozzám. Kúúúúl már a rajt előtt ki értek, hozták anyukámat is. Tavaly nagyon megtetszett neki a triatlon téma, de tesóméknak is. Mondták ők is jönnek, a tavalyi 70.3 olyan jó buli volt. :-)
 |
| Úszás a Lágymányosi öbölben |
Relatív elől helyezkedtem a rajtnál. Úszás jól ment, egyből balra húzódtam, a szélén úsztam, így is volt némi "lökdösődés", de semmi komoly. Nem találtam senkit magam előtt az első nagy bója után akire tapadhattam volna, úgyhogy egyedül úsztam és próbáltam tartani a tempómat. Féltávnál kezdtem utól érni a korábbi rajt hullámbam indult mellúszókat. Nagy ívben próbáltam kerülgetni őket, csúnyán bele tudnak rúgni a mellettük/mögöttük úszóba akaratuk ellenére is.
Nagy reményeim már nincsenek ami az úszásomat illeti, 27:10, teljesen reális ídő tőlem. 7. ídő volt korosztályban. (Azéé egy 26-al kezdődő ídő nagyon feelinges lenne már...)
 |
| egy letudva :) |
Kocsiba be! Ablakot le! Ja nem, na. Váltó-zónába be, Neoprént le....venném! Rúgom le lábamról amitől bal combhajlítóm durván begörcsölt, mindezt eljátszotta 4-5 alkalommal átöltözés és bringa tolás alatt, fetrengtem földön, rúdtáncoltam a biciklitartón, volt minden. Már tényleg elbizonytalanodva körbenéztem, hogy most nekem ennyi volt a verseny? Ám nem állt ott senki csak azért, hogy az én problémáimmal foglalkozhasson, úgyhogy elindultam kifelé. :-) A bicajon szerencsére teljesen elmúlt. 4:18-ös váltó ídő az amúgy másfél max. két perces helyett...fasza.
A bringázás érzésre tök jó volt, utólag az ídőmet látva meg jó szar! Már a saját elvárásaimhoz képest.
Werbellinsee triatlonon a jóval nehezebb pályán duplatávon mentem 35-ös átlagot itt meg épp 36-osat... Azé nem gondoltam volna na! Nem tudom miért nem volt több erő lábaimban, mert csalóka volt úgy éreztem rakom a pedálokra rendesen. Persze már a táv felénél minden bajom volt nyeregben, én ezt nem értem, valszeg a hétfői tekerés betett hátsó fertályamnak. El is döntöttem, mást nem tudok tenni, megint meg kell próbálnom egy másik üléssel. Azóta vettem is és a héten felszereltem a bicajra. Lets se...
Ja igen, tavaly valahogy nem tűnt fel a "kilátás", de idén, déli irányba haladva a Duna feletti hídak, a Parlament, Gellért-hegy....szép látványt nyújtott. Kurva jó helyszín egy aszfaltos triatlonnak. Egy főváros szívében, ez annyira jó volt átélni, főleg pösti gyerekként.
 |
| tekergés a rakparton |
De még versenyzünk vagy mi. Szóval megvolt a 42,3km a GPS-em szerint. 1:10:49. Egyik berlini sráctól lestem el a leszállási technikát, hogy a bringáról leszállást jelző vonalhoz még igen szép sebességgel érkezik és a bicajról leugorva a lendületet kihasználva komoly tempóval fut is tovább. (ha nem teszi egyből orra esik) Én eddig mindig majdnem állóra fékeztem magam. De most! Eszembe jutott a dolog és ki is próbáltam. A pályabírók csak néztek rám és intettek megállásra, de én nagy lendülettel az egyik pedálon állva rákészülve leugrottam és repesztettem tovább. :) Sikerült zakó nélkül és nyertem vagy 5 másodpercet, LOL! :-))
Egy kulacs volt a bicajon elől, elektrolit pezsgőtabletta, egy géllel bekeverve (izó porom nem volt), ez majdnem el is fogyott.
Második váltás már szerencsére esemény mentesen zajlott, meg is volt két percen belül. A nagy tervem az volt, hogy mivel már sikerült rövid távon, repesztek egy 40 percen belüli ídőt! Hát ez sem jött össze! Kifutottam a pályára és hirtelen az az érzés fogott el mint tavaly, úgyanaz az út, úgyanaz a verseny, hogy kész vagyok, ez nehéz lesz. Nyugi, idén csak a felét kell tolni, mi van már, gyerünk... Nekem sem segített, hogy tűzött a nap és hogy a kör végén volt a frissítő állomás. Általában a triatlon versenyeken a váltózóna után a futásra egyből be lehet tankolni. Emiatt az első kör ilyen elég nehézkesen ment, de miután betoltam egy kólát és egy vízet a második körön már tudtam érdemben haladni. Mondjuk csak néztem, hogy ilyen 4:20-4:30 közötti kilóméterek is voltak. Nagyon távol volt attól, amit szerettem volna. Ez amúgy ha kimegyek futni a sima aerób edző tempóm. Na mindegy, a második körön gyorsabb voltam, megint frissítő állomás és utolsó körre már egész ok volt minden, én diktáltam az iramot nem a testem, kezdtem megint úgy érezni versenyzek. :-)
 |
| még egy kör |
Persze minden körön bent a Kopaszi gátnál full őrület tesómék, lányaim nagy hajrázás, az emberek körülöttük is automatikusan jobban rázendítettek a szurkolásra, legjobb volt!
Jött a célvonal, pompom lányok, satöbbi. Futó ídő 42:27. Jó kis verseny volt. Kropkó Péter, a főszervező a beérkezőknek személyesen gratulált. egy 51 szeres Ironman és korábbi profi atlétától, ez szerintem jól esik minden sportolónak, profi vagy amatőrnek egyaránt, ha egy nála fényévekkel jobb kezet nyújt, gratulál a teljesítményéhez. 2:26:35. 62. helyezés. Magyar bajnokságban korosztály 2. 1 perccel lemaradva elsőtől. Na ennyit a váltózónában elvesztegetett ídőről.
|
| a célban Kropkó Péter gratulált |
Jaaa és az eredményhírdetésről már megint lemaradtam! Ez egy ilyen év. :-) Nem találtam eredménylistákat, aztán egy órás kicsengés után lassan elindultunk haza.
Az egyetlen "kellemetlenség", ami eszembe jut, hogy a finisben csak
innivalót kínáltak a beérkezőknek. Annyire ettem volna egy banánt, vagy
egy szelet dinnyét, tulajdonképpen bármit! :-) Szerintem ez sokaknak
hiányzott. Magyaroszágon a dinnye nemzeti terméknek mondható. Simán
legjobb lett volna, hungarikum egy magyar Ironman verseny céljában.
Dinnye két pofára! :-)
Hát így történt az én nézőpontomból. De ez csak egyetlen történet a sok ezerből. Minden induló gazdagodott eggyel ezen a napon. Hogy ki hányadik lett, milyen ídőt ment, németül mondva, völlig WURST, nem itt rejlik a lényege a dolognak
Ami igazán elgondolkodtatott, hogy Budapesten milyen jelentős sport rendezvényt hoztak össze. Ez nem egy mezei Ironman 70.3 volt. Fizess, gyere, nyomassad, oszt menjé haza!
Egy három napos sportfesztivált kerekítettek a dologból a szervezők Magyarország fővárosában az ironman fedőneve alatt. Gyerek "triatlon", női futás, szívbeteg gyerekek sétája stb, országos bajnokság, 70.3, péntektől vasárnapig sportesemények! Mégegyszer, egy főváros közepén! Azért ez nem olyan magától értetődő. És amennyire tudom Budapest önkormányzata maximálisan együtt működik, támogatja a rendezvényt.
Aki kitéved egy triatlon versenyre, és egy fővárosban ez nem olyan nehéz, indulók barátai, családtagok, haverok, buliból hazafelé eltévedők... :-) Az a látvány a rajtnál, ahogy a startpiszoly eldörrenése után az sportolók belezúznak a vízbe, az a lendület, a dinamika, impozáns. Ezt látva szerintem sokan elgondolkodnak, hogy azért ez kúúl. Ezt jó lenne csinálni. És ha pár embert ez megfog és esetleg új célokat talál magának, az nagyon jó. És erre Magyarországon nagy szükség is van. Az alhokol fogyasztásban és a cigizésben sajnos még mindig világszínvonalban vagyunk.
Fantasztikusank tartom, hogy ezt az egészet ilyen színvonalon, ilyen helyszínen, megpróbálva mindenkit bevonva, (gyerekek, túlsúlyosak, fogyatékkal élők) megszerveztek. Igenis tudnak Magyarországon, ha van egy közös cél, akkor ilyen dolgokat össze lehet hozni. Kropkó Péter profiként nyilván tudja, hogyan lehet valamit jól megcsinálni, nincs titok. Sok munkával és a megfelelő emberekkel! Hát gratuláció a szervezés, lebonyolítás minden tagjának és a rengeteg segítőnek!
Jővőre már egy pár vízipatkány sportoló barátot is hozok magammal! Ide megéri.
